A két legkeményebb életlecke egyike, amit valaha is megtanultam, az az volt, hogy az anyaságot, mint szerepet, nem könnyű átruházni. A másik az volt, hogy az elfogultság mindenhol működik, legyen az osztály, faj, nem vagy gazdasági helyzet. Nehéz beismerni, de mint fiatal, okos, művelt fehér nő, akinek könnyen kinyíltak az ajtók, mivel fiatal, okos és művelt volt, nem értettem teljesen, hogy ez a két dolog hogyan fogja meghatározni a karrieremet. A tudatosság jó, de a tapasztalat tanít.
Dühít, hogy ezeket a leckéket a mai nőknek újra és újra meg kell tanulniuk. Visszavezet engem azokhoz az időkhöz, amikor az általános iskolában, és a pályafutásom elején próbáltam összeállítani egy gyermekgondozási tervet. És amikor az elsőt követő tizenöt hónapon belül megszületett a második gyermekem, a kihívásom tovább bonyolódott. Szerencsére a második baba egy év alatt, külföldön született a házastársam szabadságára, így az új karrierem csak késett, nem pedig megszakadt. Akkoriban aggódtam egy munkakeresés miatt – féltem a velem, mint nővel szembeni elfogultságtól –, és a férjem karrierjét választom az enyém helyett.
Indokolt volt ez a félelem? Nehéz tudni. De tudom, hogy azokban a korábbi időkben, amikor a vezetői pályára lövöldöztek, a nő kiválasztása erre a karrierpályára olyan számítással járt, amelyet implicit elfogultság befolyásolt. A családi élet semleges tényező lehet mindkét nem lehetséges bérbeadásának értékelésekor, de a „gyermekvállalás” megkülönböztető tényező. Példa erre: az egyik hivatalos interjú előtti udvarias csevegés során megkérdezték tőlem, hogy hány gyereket szeretnék vállalni. Nem valószínű, hogy ma felteszik ezt a kérdést, de nyilvánvalóan az „anyasági kérdés” minden induló fiatal nőben ott van – a munkaerő-felvételi menedzser fejében – éppúgy, mint a sajátjában.
Ez nagyon bonyolulttá teszi a karrier kezdetét! A nőket nem szabad arra kötelezni, hogy rendezzék romantikus és biológiai életüket, mielőtt elkötelezhetik magukat egy út mellett. Tisztességtelen!
Hogy lehet, hogy ebben az országban még mindig ilyen szánalmasan hiányos gyermekgondozási rendszer van? Számomra egyértelmű, hogy egy megfizethető, magas színvonalú gyermekgondozási rendszer gazdasági áldás lenne az ország számára, valamint lecsillapítaná minden dolgozó anya szorongását, akinek ezzel az alapvető problémával kell foglalkoznia.
Elszomorít, hogy a fentieket már évtizedekkel ezelőtt megírhattam. Végre egy fordulóponthoz értünk?
A világjárvány egyértelműen megkérdőjelezte azt a sokféle támogatást, amelyet az ország a dolgozó anyáknak nyújtott. Fáj a szívem, amikor azokra a döntésekre gondolok, amelyeket a nőknek kellett meghozniuk azzal kapcsolatban, hogy maradnak-e a munkaerőben a világjárvány idején, ha nincs biztonságos gyermekgondozási megoldásuk – vagy annyira ki vannak égve, hogy mindent megtesznek, lelki egészségük a végletekig feszült.
Az elmúlt tizennyolc hónap mindannyiunkat sokféleképpen megviselt. De az anyukák számára szinte lehetetlen volt eligazodni a fordulatokban. Szeretnék ma a dolgozó anyáknak kiáltani – dicsérlek benneteket, együtt érzek veletek, haragszom értetek, és változást remélek. Ahogy a munka új, hibrid modelljeit vizsgálják, felcsillan a remény a dolgozó anyák rugalmasabbá tételére. Ez egy kezdet.
Maren A Better Next (19. 05. 28.) című regénye rávilágít azoknak a nőknek a küzdelmeire, akik a családot és a karriert választják, és mindezzel zsonglőrködnek. Ez a darab 2021 júliusában jelent meg a blogbejegyzésében www.marencooper.com.
Dühít, hogy ezeket a leckéket a mai nőknek újra és újra meg kell tanulniuk. Visszavezet engem azokhoz az időkhöz, amikor az általános iskolában, és a pályafutásom elején próbáltam összeállítani egy gyermekgondozási tervet. És amikor az elsőt követő tizenöt hónapon belül megszületett a második gyermekem, a kihívásom tovább bonyolódott. Szerencsére a második baba egy év alatt, külföldön született a házastársam szabadságára, így az új karrierem csak késett, nem pedig megszakadt. Akkoriban aggódtam egy munkakeresés miatt – féltem a velem, mint nővel szembeni elfogultságtól –, és a férjem karrierjét választom az enyém helyett.
Félelem?
Indokolt volt ez a félelem? Nehéz tudni. De tudom, hogy azokban a korábbi időkben, amikor a vezetői pályára lövöldöztek, a nő kiválasztása erre a karrierpályára olyan számítással járt, amelyet implicit elfogultság befolyásolt. A családi élet semleges tényező lehet mindkét nem lehetséges bérbeadásának értékelésekor, de a „gyermekvállalás” megkülönböztető tényező. Példa erre: az egyik hivatalos interjú előtti udvarias csevegés során megkérdezték tőlem, hogy hány gyereket szeretnék vállalni. Nem valószínű, hogy ma felteszik ezt a kérdést, de nyilvánvalóan az „anyasági kérdés” minden induló fiatal nőben ott van – a munkaerő-felvételi menedzser fejében – éppúgy, mint a sajátjában.
Ez nagyon bonyolulttá teszi a karrier kezdetét! A nőket nem szabad arra kötelezni, hogy rendezzék romantikus és biológiai életüket, mielőtt elkötelezhetik magukat egy út mellett. Tisztességtelen!
Hogy lehet, hogy ebben az országban még mindig ilyen szánalmasan hiányos gyermekgondozási rendszer van? Számomra egyértelmű, hogy egy megfizethető, magas színvonalú gyermekgondozási rendszer gazdasági áldás lenne az ország számára, valamint lecsillapítaná minden dolgozó anya szorongását, akinek ezzel az alapvető problémával kell foglalkoznia.
Változások, végre?
Elszomorít, hogy a fentieket már évtizedekkel ezelőtt megírhattam. Végre egy fordulóponthoz értünk?
A világjárvány egyértelműen megkérdőjelezte azt a sokféle támogatást, amelyet az ország a dolgozó anyáknak nyújtott. Fáj a szívem, amikor azokra a döntésekre gondolok, amelyeket a nőknek kellett meghozniuk azzal kapcsolatban, hogy maradnak-e a munkaerőben a világjárvány idején, ha nincs biztonságos gyermekgondozási megoldásuk – vagy annyira ki vannak égve, hogy mindent megtesznek, lelki egészségük a végletekig feszült.
Az elmúlt tizennyolc hónap mindannyiunkat sokféleképpen megviselt. De az anyukák számára szinte lehetetlen volt eligazodni a fordulatokban. Szeretnék ma a dolgozó anyáknak kiáltani – dicsérlek benneteket, együtt érzek veletek, haragszom értetek, és változást remélek. Ahogy a munka új, hibrid modelljeit vizsgálják, felcsillan a remény a dolgozó anyák rugalmasabbá tételére. Ez egy kezdet.
Írta: Maren Cooper
Maren A Better Next (19. 05. 28.) című regénye rávilágít azoknak a nőknek a küzdelmeire, akik a családot és a karriert választják, és mindezzel zsonglőrködnek. Ez a darab 2021 júliusában jelent meg a blogbejegyzésében www.marencooper.com.